Edzőterem híján online szoktunk együtt edzeni a tesómmal. Amikor csak tehetjük együtt sportolunk, de ezt most, a vírushelyzet miatt így tudjuk a legjobban kivitelezni. Egy ilyen alkalommal merült fel a szüleink ezüstlakodalma, amit, ha minden jól megy, idén szeptemberben fogunk megünnepelni.
Bízom benne, hogy addigra mindenki be lesz oltva, és mindenki biztonságban mehet, ahova csak szeretne. Ha minden jól sikerül, az egész család ott lesz majd, ami nálunk nagyon-nagyon-nagyon sok embert jelent. De tényleg, nem túlzok, apai és anyai ágon is népes a családunk és borzasztóan összetartó, úgyhogy egy esküvőn általában több száz ember összegyűlik. Azt gondolhatnád, hogy így nagyon költséges bármit is megszervezni, de a sok családtagnak és rokonnak egy olyan előnye is van, hogy ha bajban vagy, akkor rengetegen segítenek és a menyasszonytáncok során sem csak a vacsorára való gyűlik össze. 😊
Az ezüstlakodalom szervezésével kapcsolatban is többen bejelentkeztek már, főleg nagybácsik és nagynénik, na meg egy-két unokatestvér is felajánlotta már a segítségét.
Szóval TRX-ezés közben elkezdtük tervezgetni, hogy nézzen ki a dolog. A nagybátyánknál szerencsére rengeteg hely van a kertben – mi a háta mögött birtoknak szoktuk nevezni, de ha meghallja, megsértődik, mert ő amolyan kétkezi munkát végző ember, aki nem szeret urizálni, és azt sem, ha ezzel vádolják.
A telek mindenesetre elég nagy lesz a sátrak felállításához is. Tesóm felvetette, hogy dobjuk fel a bulit egy fotósarokkal – selfigep fotóautomata a másik neve, és tulajdonképpen nem más, mint egy fotófal elé felállított, tükörreflexes, vakus fényképezőgép. Van rajta egy érintőkijelző, meg tudtok állni előtte többen, elindítani és közösen lefényképezkedni.
A kis gép helyben kinyomtatja a fényképet is, de a végén át is küldenék nekünk az összes képet, hogy fel tudjuk tenni az online családi fotóalbumba. Tesóm egy rendezvényen találkozott már ezzel a rendszerrel, és azt mondta, nagyon jó képeket csinál a gép.
Eleinte elég szkeptikus voltam, de ahogy mesélt róla, egyre inkább meggyőzött. Félre is tettük egy időre az edzést, és elkezdtük nézegetni a selfigep.hu oldalát. Van több cég is, akik ilyesmivel foglalkoznak, de tesóm szerint a selfigep.hu az első és eredeti ilyen cég az országban. Elhiszem neki, mert általában mindennek alaposan utánanéz.
A kiszálláshoz kilométerdíjat kell fizetni, de nem vészes összeg, ahogyan maga a bérlési költség sem az. Attól sem kell tartanunk, hogy valami baj lenne vele a helyszínen: valaki a selfigep.hu -tól végig ott van ilyenkor, és segít, ha bármi probléma merülne fel, vagy valaki nem tudná használni a gépet.
Amire elég kevés az esély, mert tesóm és a weboldal alapján pofonegyszerű az egész. Igazából gyakorlatilag egy gombot kell megnyomni rajta.
Ha pedig elszabadulnak az indulatok – márpedig ahogy a családunkat ismerem, el fognak szabadulni – ott lesz egy asztalnyi különböző kiegészítő: maszkok, fejfedők, nyakláncok, stb. amit szintén a géppel együtt kihoznak. Szóval lehet vele „komoly” és jóval kevésbé komoly képeket is készíteni.
Ami különösen tetszik, hogy a fotókat mindenki hazaviheti majd emlékbe, és arról sem fog majd megfeledkezni, hol készültek: lehet ugyanis kérni azt, hogy a fotókra rákerüljön egy egységes felirat. Ezen is elkezdtünk gondolkodni, de egyelőre nem jutottunk dűlőre. Az már mindenesetre biztos, hogy meg fogjuk rendelni a gépet.
Hely bőven lesz hozzá: egy kb. 3 x 3 méteres tér elegendő hozzá. Hátteret is lehet választani, a fehéret ingyen adják, a színesek minimális felárat jelentenek. Mi valószínűleg a tűzijátékosat fogjuk választani. Kampányoltam egy kicsit a szívecskékkel díszített verzió mellett, de a tesóm azt mondta, ehhez nem adja a nevét, és valószínűleg apa sem adná.
Két nyitott kérdés van még ezen kívül. Az egyik az, hogy hány órára rendeljük meg a gépet. Van négy órás, hat órás és nyolc órás verzió, illetve a helyszínen lehet hosszabbítani is.
Egyelőre úgy látom, hogy hat órára fogjuk megrendelni, szerintem úgy jut majd idő bőven bohóckodni vele minden családtagnak.
A másik kérdés, hogy pontosan hol állíttassuk majd fel a gépet. A folyamat maga egyébként állítólag kb. 30 percet vesz igénybe, úgyhogy elég stressz és problémamentes a dolog, viszont kell hozzá áram. Ami persze nem lesz nagy probléma, és az egész placcot így is, úgy is el kell majd látnunk árammal például a lámpák miatt. Ami jó hír, hogy állítólag szabadtéren is fel lehet állítani, és a vaku miatt sötétben is lehet használni – de szerintem végül egy sátorban fog kikötni, mert azért szeptemberben elég nagy esély van arra, hogy elkapjon minket az eső. Így vagy úgy, szerintem nagy sikert fog aratni a Fotósarok – Selfiegep Fotóautomata – Szelfiautomata, vagy ahogy tetszik.
Nos, az előző edzés után eddig jutottunk el a megbeszéléssel, de már várom a következő alkalmat: akkor a zenét és a programot fogjuk megbeszélni. Amit egy kicsit sem várok, az az ültetési rend és menü összeállítása.