Párommal évek óta szokásunk a házunkhoz közeli parkban sétálgatni. Ezt az andalgást különösen tavaszi időben, vagy pedig hóeséseben szeretjük űzni, mit is mondhatnék, mindkettőnk szereti a szélsőségeket.
Arra azonban soha nem tudtunk egyértelmű választ találni az ilyen sétáink alkalmával, hogy a parkban gördeszkázó, görkorcsolyázó, focizó és kosárlabdázó fiatalok miért úgy néznek ki, mintha épp egy fotós magazinból léptek volna ki. A pólójukon sehol egy izzadságfolt, igazából a hajuk is tökéletesen áll, és – érthetetlen módon – egyetlen karcolás, vagy horzsolás sem borítja a testüket.
Irigyeltük is tőlük ezt a megmagyarázhatatlan “makulátlanságot”, amikor az esküvői fotós képek kerültek szóba. Szerettünk volna mi is legalább fele annyira kifogástalanul mutatkozni az esküvői képeinken, mint azok a nyughatatlan tinédzserek a sportpólóikban.
Tisztában voltunk persze azzal, hogy a rólunk készülő képek milyensége nemcsak rajtunk múlik: a fotós személye éppolyan fontos, mint az alanyé, sőt talán még fontosabb is.
Hozzáértés, türelem és profizmus nélkül ugyanis nem lehet jó fotót készíteni: mindezen tulajdonság híján megkérhettem volna valamelyik régi barátomat is, hogy legyen az esküvői fotósunk, holmi okostelefonnal persze, nem pedig nagy tudású fényképezőgéppel.
Pár óra internetes kutakodás után bukkantunk rá a szoboszlaikriszti.hu nevezetű weblapra, ahol szebbnél szebb esküvői fotós képek sorakoztak boldog, ifjú párokról. Ez meglehetősen nagy rokonszenvet váltott ki belőlünk, hiszen – ahogy mondtam is – mi magunk is minél szebben és makulátlanabbul szerettünk volna megjelenni mind a vendégek, mind pedig a kamera előtt.
Fel is hívtuk gyorsan a fényképészt, és rövid idő alatt sikerült is megfelelő dátumot találnunk mindannyiunk számára. A szívélyes bemutatkozás után, hárman együtt töltöttünk egy napot: itt részletesen beszélhettünk arról, hogy pontosan mik az elképzeléseink az esküvői fotókat illetően, és volt alkalmunk építeni az egymás iránti bizalmat annak érdekében, hogy majd minél önfeledtebb és ellazultabb képek készülhessenek rólunk a jövőbeli esküvőnk napján.
Hasznos tanácsokkal is ellátott bennünket, és valójában nagyon jól éreztük magunkat ez alatt az egy nap alatt: a fotósnak sikerült szinte teljesen eloszlatni a félelmeinket azzal kapcsolatban, hogy katasztrofális képek fognak rólunk készülni.
Hála az égnek – és persze a fényképésznek – valóban nem így lett: a szertartás után zavartalanul, a vendégsereg szorítása nélkül elkezdődhetett a fotózkodás. A fotós segítőkész instrukcióinak köszönhetően egyikünk sem feszengett a fotózás során: hihetetlenül meghitt és természetes képek születtek rólunk végül.
Miután megtudtuk, hogy a készült fotósorozatot lehetőség van fine art albumba rendezni, azonnal meg is ragadtuk az alkalmat, és továbbítottuk a kérést a fényképész felé. Megható érzés, hogy bármikor újra átélhetjük életünk egyik legszebb napjának legkülönlegesebb pillanatait, hála a szoboszlaikriszti.hu-nak. Mindez pedig csak annyi energiát követel tőlünk, hogy levegyük az albumot a felső polcról.
Érdekes érzés immár férj és feleségként sétálni a parkban az örökmozgó fiatalok között. Valójában nem változott semmi: ők ugyanúgy nem izzadnak, és a hajuk szála sem görbül, mi pedig ezt ugyanúgy nem értjük, mint a házasságkötésünk előtt.