Azon szerencsések közé tartozom, akinek nem nőtt ki a bölcsességfoga, aminek nagyon örülök, hiszen sokaknak nagyon nehéz időszakot tud okozni.
Így volt ez az edzőtársammal is. A hétvégén ismét együtt mentünk edzeni. Igen, hétvégén is szívesen járok sportolni, nálam nincs berögzülve a hétfő , szerda, péntek, mint kötelező edzőnapok, ahogy az sokaknál szokott lenni. Hetente többször járok természetesen, a pihenő időre is figyelek, de nem szeretek olyan szigorú szabályok keretén belül edzeni járni. Így sokszor megesik, hogy a heti utolsó edzésemet szombaton vagy vasárnap tartom meg.
Az edzések során sokszor előkerül a modern sporttáplálkozás is, mint téma, hiszen a fitt élethez nem csak a mozgásra van szükség. Ekkor mesélte az edzőtársam, hogy a héten miért nem tudott edzésre jönni, és persze az étkezéseit sem tudta a tervek szerint kivitelezni.
Ennek pedig az oka az volt, hogy begyulladt neki a bölcsességfoga, és hihetetlenül erős fájdalmak gyötörték, aminek a vége bölcsességfog műtét lett! Így a hétvégi edzést se vitte túlzásba, leginkább nekem volt segítségem, hiszen néhány napja volt a bölcsességfog műtéte.
Mivel nekem nincs bölcsességfogam, és alapvetően nem is volt soha komolyabb problémám a fogaimmal (gyorsan lekopogom), el se tudtam képzelni, milyen lehetett neki, és hogy nézett ki a folyamat, így az edzés közben jól kikérdeztem.
Mesélte, hogy teljesen fel volt dagadva az arca, szinte egyik pillanatról a másikra történt. Beduzzadt arccal ment be a fogászati klinikára, ahol elmondták neki, hogy sajnos egyből nem fogják tudni kihúzni, illetve nem is érdemes, hiszen rettentő nagy fájdalommal járna, mivel a gyulladás miatt nem hatna úgy az érzéstelenítő, ahogy kellene hatnia. Bár az edzőtársam nem egy hisztis gyerek, azért ő sem akarta tesztelni, hogy milyen lehet átélni egy fájdalmas beavatkozást, így belátta, hogy először a gyulladást kell csökkenteni. A fájdalomcsillapító mellett antibiotikumot is kapott.
Nagy mázlista az edzőtársam, gyorsan lement neki a duzzanat, így rövid időn belül vissza tudott menni a fogászati klinikára, ahol meg is történt a műtéti beavatkozás. Azt mondta, hogy az elején azért parázott azon, hogy milyen is lesz egy ilyen műtét. Korábban neki sem volt ilyenben része, de végül nem volt annyira kellemetlen a műtét. Végül inkább a gyógyulási szakasz a nehezebb. Kicsit be is volt még dagadva az arca, de mondta, hogy ez sem annyira horrorisztikus, mint ahogy ő képzelte.
Nagyon foglalkoztatott, hogy vajon mire is jó egyébként a bölcsességfog, hiszen nekem nincs, akinek van, annak pedig általában problémát okoz a létezése. Kiderítettem, hogy még nagyon-nagyon régen, szóval valamikor az őskorban meg persze azért még jó ideig a bölcsességfogaknak tényleg volt hasznuk. Ugyanúgy segítették a rágást, étkezést, mint a többi fogaink. Csak aztán jöttek a feldolgozott élelmiszerek, és egyre kevésbé volt szükség ezekre a fogakra, így az evolúció során funkcióját veszítette. Ezért is van, hogy már nem is alakul ki mindenkinél. Arra mondjuk nem sikerült rájönnöm, hogy miért alakul ki mégis másoknál.
Az edzőtársam jókat nevetett rajtam, hogy ennyire foglalkoztat a téma, mondta, hogy küld nekem egy oldalt, pontosabban annak a fogászati klinikának az oldalát, ahol ő is volt bölcsességfog műtéten, mivel van náluk egy leírás ahol néhány dologra választ kaphatok én is. Mire hazaértem az edzésből már jött is tőle a chaten az üzenet az oldal linkjével, ahol nyolc tévhitről lehet olvasni a bölcsességfogakkal kapcsolatban.
Nagyon érdekes volt a cikk. Itt például azt is megtudtam, hogy nem feltétlenül kell mindenkinek kihúzni a bölcsességfogát, hiszen van, akinél nem okoz problémát. De inkább olvassátok el ti is, biztos, hogy sok kérdésre megtaláljátok a választ benne a bölcsességfogakról és a bölcsességfogak műtétjéről. Nekem sok mindenre választ adott, ráadásul a klinikát is bátran merem ajánlani, hiszen nagyon gyorsan és kellő profizmussal látták el a barátom sajgó fogát. Erről jut eszembe, hogy milyen vicces, hogy azt mondjuk, hogy fáj a fogunk, pedig valójában az ínyünk fáj, nem?